Vissza az előző oldalra
Magyar név: közép fakopáncs
Latin név: Dendrocopos medius (Leiopicus medius)
Tágabb kategória, magyar: Madarak (osztály)
Tágabb kategória, latin: Aves (classis)
Szűkebb kategória, magyar: Harkályalakúak (rend)
Szűkebb kategória, latin: Piciformes (ordo)
Fokozottan védett: nem
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Védetté nyilvánítás éve: 1901
Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet
Egyezmények: Bern II.
Irányelvek: Madárvédelmi Irányelv, Madárvédelmi Irányelv I.
Hazai elterjedés Elsősorban nagy kiterjedésű, öreg tölgyesekhez, vagy legalábbis viszonylag sok, nagy méretű, öreg tölgyfával tarkított öreg lombos erdőkhöz kötődik. Emellett a folyó menti puha- és keményfás ligeterdők fontos zöldfolyosók a faj számára. Noha táplálékának biztosításában a holt faanyag megléte nem annyira kritikus, mint a többi harkályfaj számára, csőre viszont jóval gyengébb, ezért odújának kialakításához mindenképpen szükséges a korhadt fa. Hazánkban a faj elterjedése követi hegyvidéki tölgyeseink elhelyezkedését, ennek megfelelően leginkább a középhegységek vonalában, a Nyírségben, a Nyugat- és Dél-Dunántúlon jellemző. Emellett elszórtan alföldi tölgyesekben és ártéri erdőkben is fészkel, ahol megfelelően idős állományt talál. Az előfordulási modellek a legerősebb pozitív összefüggést különböző fás állományokkal mutatták, ezen belül is tölgyesekkel (cseresek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, többletvízhatástól független erdők), valamint a tengerszint feletti magassággal. Negatív összefüggés mutatkozik mesterséges, átalakított élőhelyekkel (agrárterületek, zöldfelületek). Az állománysűrűség pozitívan korrelál a cseresek jelenlétével, továbbá nő 300 m tengerszint feletti magasság fölött, a nagyobb sűrűségű állomány zöme a középhegységi és dombvidéki erdőkben él.
Időbeli előfordulás Egész évben megfigyelhető. Kora tavasszal megkezdődik a párba állás, az egyedek aktivitása megnő. Március–áprilisban észlelték a fajt a legtöbb négyzetben. A territóriumok elfoglalása és a párba állás végeztével a faj sokkal kevésbé feltűnő. A tojásrakás többnyire májusban kezdődik, a kirepülés júniusban lezajlik. Ekkortól szintén a felmért négyzetek nagyobb százalékában észlelték a fajt.
A hazai fészkelőállomány nagysága Állományát az 1990-es években 5–10 ezer, 1999–2002 között 7–16 ezer párra, a relatív állománysűrűség modellje szerint a 2014–2018-as időszakban 23,5–25,5 ezer párra becsülték.
Speciális rész A közép fakopáncs a fakérgen és leveleken élő rovarok fogyasztására specializálódott. Ennek köszönhetően csőre arányaiban kisebb a többi harkályénál. Táplálkozása kötődik a tölgyfajokhoz: a tölgyek mélyen barázdás kérge sokkal több rovarnak ad otthont, mint a sima kérgű fáké. A leginkább területhű harkályfajunk, a legtöbb madár nem távolodik el kikelésének helyétől pár kilométernél messzebb.
Természetvédelem A közép fakopáncs jelenléte a természetközeli erdőgazdálkodás jó indikátora. Veszélyeztető tényezője elsősorban az idős tölgyesek véghasználata. Kedvező számára a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodás, a változatos összetételű és szerkezetű, elegyes erdők kialakítása. Fontosak az öreg, nagy méretű fák (elsősorban tölgy), ha ezek eltűnnek a területről, akkor a faj is eltűnhet. Vágásos gazdálkodás keretei között a hagyásfacsoportok, az idős, böhöncös biotópfák és az álló holtfák visszahagyása kedvezhet számára.
Forrás: Gorman G., Komlós M., Ónodi G. & Schmidt A. 2022. Közép fakopáncs. – In: Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) Magyarország madáratlasza. 2., javított és kiegészített kiadás. – Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, pp. 418–420.
Sáv bezárása